Sziasztok!

FONTOS!!!

Míg ,-egyenlőre,- nincs kialakítva olyan link ajánló, amiben "vegyes" témákban szeretnék figyelmetekbe vonzani
fontos dolgokat, ezért itt:

Ha a nyári - őszi pihenést tervezitek,és fontos,hogy elérhető áron, otthonos szálláson,gyönyörű környezetben, akkor ajánlom
barátnőim szálláshelyeit!!!

Katt. ide:

*Örvendiné Zsuzsa



*Domokosné Éva








Pihenés   


Ahogy röppen...





Ahogy röppen virágról virágra
a tarka nyári réten,
cikkanása vidámságot sejtet,
ahogy szépségesen,
mint álom, oly tökéletesen
simul egy sziromra, majd
hussan föl magasra...
S valahogy
úgy hisszük, boldog és gondtalan,
pedig a pilleszárny is elfáradhat...
érheti baleset, számtalan...
Miért gondoljuk, hogy a
pillangó, mert meseszép,
sosem lehet boldogtalan?



pillangó   


Téli csoda






Némaság honol,
tiszta hó roppan lábam alatt.
Szemem tükrözi a szépséget,
amerre az erdei út halad.
Szemkápráztató e
csodás téli mesevilág!
Dérből horgolt csipkével szegett
levelekkel hallgatnak a fák.
Vajon álmodnak-e
hótól roskadó ágaik alatt?
Ezüsten csillogó gallyaik
vajon várják-e már a tavaszt?
Megérint a csend,
a természet ejt varázs-ámulatba...
oly tünékeny... s ha nem lennék itt,
részemmé sem válhatna e csoda.





dérből horgolt csipke   


Ködbe bújt zúzmara az erdő








Ködbe bújt zúzmara az erdő


A bokrokra aszalódott magányból
morajba szakad egy ág
a megfagyott avaron,
Ködbe bújt zúzmara az erdő.

A patak felett elkésett a szomjúság
csilingelő jégkristályba dermedt
a sóhajtó fűzfaágon,
Ködbe bújt zúzmara az erdő.

A lombok alatt fülel egy megszeppent őz
mozdulatlan akár az idő
a foghíjas palloson,
Ködbe bújt zúzmara az erdő.

A fehér szemfedél a bennem alvó nő
gondolatokat szitáló remegése
a mosolytalan szeleken,
Ködbe bújt zúzmara az erdő.




zúzmara   


Eljönnek értem





Ha már a magasból lelkemet is
földhöz vágja a gravitáció,
ha már benső könnyeimtől
fel sem tűnik az eső - bár szakadó -,
ha már az Ég elhívja az egyetlent,
ki maga a feltétel nélküli szeretet,
ha takaróm már oly rövid lesz, hogy
magzatpózomra sem nyújt meleget,

akkor - tudom - eljönnek értem a fák,
és ősz-színeikkel lágyan betemetnek.




eljönnek értem   


Búcsú előtt





Csípős hajnalok és korán süppedő esték
kint rekednek s lassan odafagynak
ajtód elé, s mi szomorkásan már vissza-
számolunk... az együttlét percei rohannak.
Nézz rám, kedves, hagyd a mulandót,
itt a mában jöjj közelebb felém,
hagyd, hogy ujjaimmal érintsem mosolyod,
míg arcodon felragyog a holdfény.



illanó percek   


Fagyhalál







Fagyhalál...


Végzetek tavának befagyott tükrén
fakutya siklik, rianó jég ropog.
Festett trónusát húzza hét ezüst mén,
- fekete sörényű állócsillagok.

Éjjelek magánya utazik rajta,
Hold fényét vonyítva fázón toporog,
szeme fehérje berepedt alatta,
- végtelenbe bámult álmos hajnalok.

Nézi a rozsdás égi bádogfalat,
néma mélyébe korrodeált a múlt.
Hívó dallamain sötét árok hasadt,
- emléke kietlen pusztává vadult.

Vérerek hálózta téli látomás,
zúzmarás ligetek tépett szőttese.
Ősök szelleme szentelt sírhalmot ás...
- kettétört sorsokat fektetnek bele.



belső utak   


Decemberi hajnal






Kékesszürke égbolt őrzi a sötétet,
a lámpák sem égnek már,
e hajnali sötétben vakon
botorkálva nézem, hova lépek.
Csoszogás a jégen, levegő bent reked,
küzdve, dermedve feszülök
neki a télnek, s kieresztem a levegőt,
mikor a megállóba érek.
Keleten már mintha angyalkéz
simította volna végig az égalját
rózsaszín selyemmel, csak ámulok...
s a szépség egyre, egyre csak terjed.
Buszból nézem végig a Nap diadalát -
először hajszálvékony narancsos ív,
majd egyre szélesebb a sáv s a világosság;
a sötétség szégyenlősen megadja magát,
háttérbe szorul, s egyre dicsőbb a fény, uralmát
a téli Nap fenségesen veszi át,
s hirdeti homály feletti örök diadalát.



ébredés   


Oldal:  [1] 2 3 ... 31 32 33